Az atommagoknak
létezhetnek olyan gerjesztett
állapotai, amelyekbõl g
-sugárzás
kibocsájtása (pl. DI
> 3 esetén)
kis valószínséggel történik (tiltott átmenetek,
forbidden transitions). Ezen gerjesztett állapotok átlagos
élettartama jelentõsen meghosszabbodik (egyben az energiaszint
természetes energiaszélessége lecsökken) és
mérhetõvé, sõt néha nagyon hosszúvá
válik. Ráadásul, ezen állapotok átalakulása
a radioaktív bomlás kinetikai
törvényének megfelelõen történik
független, tehát saját felezési
idõvel. Az ilyen gerjesztett állapotokban lévõ
atommagok tehát külön radioaktív szubsztanciának
(anyagnak) tekinthetõk. Az állapotot metastabil állapotnak
(metastable state) nevezzük, és a tömegszám mellé
írt m betûvel jelöljük: 80mBr.
Metastabil állapotból, a többi gerjesztett állapothoz
hasonlóan, az atommag leggyakrabban sugárzásos átmenettel
vagy belsõ konverzióval
deexitálódik, amiket együttesen izomer átmenetnek
(isomeric transition, IT) hívunk. Metastabil állapot átalakulása
b-bomlásokkal
is végbemehet; más részecskék (pl. a)
kibocsájtásával,
esetleg spontán maghasadással
ritkábban történik.
A g -sugárzás energiája jellemzõ az emittáló atommagra.
Az atommag g -sugárzása különbözõ energiaszintek közötti átmenet során jön létre. Az energiaszintek rendszere az atommagot alkotó részecskék (protonok és neutronok) számától függ, ami egyértelmûen azonosítja az atommagot, nuklidot. Várható és valóban az tapasztalható, hogy az energiaszintek különbsége, ami gyakorlatilag megegyezik a g -sugárzás energiájával, szintén unikális jellemzõje az emittáló atommagnak. Kevés kivételtõl eltekintve egyértelmû kapcsolat van a g -sugárzás energiája és az azt kibocsájtó nuklid között. Megbízható azonosításhoz természetesen további mennyiségeket is figyelembe kell venni. A g -sugárzás eredetének, forrásának gyakorlati azonosítására nukleáris katalógusok használhatók. A táblázatok egyik fejezete általában tartalmazza az összes ismert radionuklid vagy ezek célirányosan szûkített csoportjának felezési idejét, keletkezésének módját, illetve g -sugárzásának energiáit és abszolút intenzitásait. Ugyanezen táblázatok másik része növekvõ energiaérték szerint rendezve tünteti fel a g -sugárzások (és a kísérõ szökési csúcsok vagy szumma-csúcsok) eredetét. A g -sugárzó nuklidok azonosítására egyre nagyobb mértékben használnak részletesebb és összetettebb rendszerû számítógépes nukleáris adatkönyvtárakat. Az ilyen adatbázisok CD-ROM formájában kaphatók vagy az Interneten keresztül on-line módon érhetõk el különbözõ nukleáris adatközpontokban. Gyakran interaktív keresõprogram teszi könnyen kezelhetõvé a érdeklõdéssel kísért adatok keresését. A számítógépes adatkezelés különösen nagy elõnye, hogy az adatbázis rendszeres felfrissítésére van lehetõség az adatok fokozatos kritikai kiértékelése (evaluated nuclear data) és pontosítása után. Néhány esetben az adatbázist közvetlenül a g -spektrometriai számítógépes rendszerbe is integrálják.
A g -sugárzást kibocsájtó atommagok keletkezését és átalakulásait (genetikus kapcsolatait) figyelemmel kísérve nemcsak az adott atommag, de rajta keresztül izotópok, kémiai elemek vagy egyéb specieszek is tanulmányozhatók. Ilyen kapcsolatrendszeren alapszik az egyik legfontosabb nukleáris analitikai módszer az aktivációs analízis.
Az atommagok
magreakciókkal
történõ gerjesztése esetén a g
-sugárzás
származhat közvetlenül az átmeneti magból,
pl. (n,g
)
magreakcióknál, és/vagy az átmeneti magból
keletkezõ leánymagokból. A g
-sugárzás
kibocsájtása gyakorlatilag azonnal (<10–10
s idõ alatt) megtörténik a gerjesztett állapot
létrehozása után, és csak a magreakciók
lezajlásának idejéig tart. Az ilyen g
-sugárzást
prompt-g
-sugárzásnak
(prompt g
rays) hívjuk. A lejátszódott magreakciók ismeretében
a prompt-g -
sugárzás jellemzi a gerjesztett atommagokat, izotópokat
és elemeket is. Mérésére speciális berendezésekkel
van lehetõség, pl. nukleáris kutatóreaktorok
neutronnyalábjában vagy gyorsítók részecskenyalábjaiban
on-line elrendezésben. Atommagok magreakciókkal történõ
gerjesztésével vagy azzal együtt általában
radioaktív atommagok is keletkeznek. A radioaktív bomlások
viszont gyakran eredményeznek g -sugárzást.
Nagyon fontos, hogy ilyen esetben a g -sugárzás
intenzitása felezési idõvel jellemezhetõ. Kibocsájtása
nem korlátozódik a gerjesztés folyamatára,
(hosszabb ideig tart, tehát késõbb is mérhetõ),
és az összintenzitás általában jóval
kisebb (így kényelmesebben mérhetõ) a promp-g
- sugárzás intenzitásánál.
Az ilyen g -sugárzást
késleltetett
g
-sugárzásnak
(delayed g
rays) is szokás nevezni. A lejátszódott magreakciók
és radioaktív bomlások ismeretében a késleltetett
g
-sugárzás
jellemzi a besugárzott (inaktív) atommagokat, izotópokat
és elemeket is.
A g -sugárzások kibocsájtását gyakran követik másodlagos sugárzások.
Azon radioaktív
bomlások eredményeként, amelyek során az atommag
protonszáma megváltozik, illetve belsõ konverzió
következtében a leánymag elektronburkában elektronhiány
vagy -többlet lép fel. A nukleáris folyamat után
tehát az elektronhéj is átrendezõdik, aminek
következtében karakterisztikus röntgensugárzás
(characteristic X rays) vagy Auger-elektronok
keletkeznek. (Elektronbefogás esetében például
ilyen, másodlagos sugárzások révén észlelhetõ
az átalakulás megtörténte.) A g
-sugárzást
gyakran kísérik röntgensugárzások, amelyek
energiaintervalluma (H: 14 eV – U: 116 keV) átfedésbe kerülhet
a kisebb energiájú
g -sugárzások
tartományával. A röntgensugárzások zavarhatják
kisenergiájú g -sugárzások
mérését eltérõ tulajdonságaik
(elsõsorban természetes energiaszélességük)
illetve nagy vátozatosságuk (szerkezetük) miatt.