Az energiafelbontás meghatározza, hogy milyen távol kell egymástól lennie két csúcs maximumának ahhoz, hogy különbözõ megbízhatósággal és pontossággal külön lehessen választani és kiértékelni õket. Az energiafelbontás kifejezésére a csúcs különbözõ magasságaiban mért szélességet használjuk:
 

• félértékszélesség (Full Width at Half Maximum, FWHM):

Félmagasságban mért csúcsszélesség. Két azonos területû, egymás maximumától 1 x FWHM távolságra levõ teljesenergia-csúcs például könnyedén azonosítható összetett csúcsként, amit a spektrumkiértékelõ programok jó pontossággal részeikre választanak. Kalibrációja fontos.
NaI(Tl): relatív FWHM(661.7 keV) ³ 6–7%, azaz ³ 40 keV,
HPGe: FWHM(1332.5 keV) » 1.7 keV.

• FWTM (Full With at Tenth Maximum or FW0.1M)

Tizedmagaságban mért csúcsszélesség.

 

A félértékszélesség kialakulásának és összetevõinek magyarázata kidolgozás alatt.

Az annihilációs sugárzás félértékszélessége 2–3-szor nagyobb a hasonló energiájú, atommagból származó g -sugárzás félértékszélességénél az annihilációs sugárzás Doppler-féle kiszélesedése miatt. A g -spektrumok kiértékelésekor mindez nagyon fontos különbséget eredményez ezen eltérõ eredetû teljesenergia-csúcsok vagy multiplettjeik illesztésekor. A korszerû spektrumkiértékelõ programok az említett eltérést már figyelembe veszik. Az alábbi ábrán egy annihilációs sugárzás és a ⁸⁵Sr radionuklid g -sugárzásának dublettjét mutatjuk be. Az annihilációs sugárzás (511.0 keV) teljesenergia-csúcsának félértékszélessége FWHM = 2.3 keV, területe A(511.0 keV) = 35 415 imp ± 0.8%, míg a ⁸⁵Sr radionuklidból származó 514.0 keV (99.2%) energiájú g -sugárzás teljesenergia-csúcsának félértékszélessége FWHM = 1.1 keV, területe A(514.0 keV) = 40 749 imp ± 0.7%.
 






Az annihilációs sugárzás és a ⁸⁵Sr radionuklid 514.0 keV energiájú g -sugárzásának dublettje